Rólam,tőlem,magam

 

Prohászka Ottokár Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélgetni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, Utadban minden kő áldást hozott.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 15:19

 
Ahogy öregszem, egyre inkább a 30 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért: Egy 30 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: “Mire gondolsz, drágám?” Fütyül rá, mire gondolsz. Ha egy 30 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. Egy harmincon túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 30 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, amit tesz. A nőknek 30 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják. Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést. 30 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. Egy harmincon túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt. A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 30 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja. Egy 30 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról. Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 30 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai. Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük. Igen, számtalan okból dicsőíthetjük a harmincon túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 30 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte. És minden olyan férfinak, aki azt mondja: “Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni”, üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért…
3 komment bertuccio :: 16:24

 
Először is Boldog Új Évet Kívánok, sajnos mostanában nagyon elhanyagoltam a blogot, írhatnék kifogásokat de nem teszem.A blog látogatottsága nem éppen a legjobb(persze ha írnék lehet ,hogy nőne:))) előbb utóbb utolérem magam és visszatérek.
1 komment bertuccio :: 13:46

 

Juhász Gyula: Vértanúink

1918. október 6.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!

A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.

Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog

Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,

Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.

A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191802.htm

2 komment bertuccio :: 9:19

 
 

Neked, nekünk

még nincsenek kommentek bertuccio :: 0:19

 

East : `56 ( Wind of change )

Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.

Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk!

Hungary...  

1 komment bertuccio :: 11:46

 
 

Mindenható , jóságos Isten, hálát adunk Neked,
hogy erős kezeddel vezetted népünket,
és megadtad neki a szabadságot .
Te tetted , hogy eleink itt szorgoskodtak,
itt készítettél nekünk lakóhelyet, itt nőttek fel gyermekeink.
Te adtad földjeinknek a nővekedést.
Népünk minden tagja örvendhetett jóságodnak .
Balsors vagy jólét , minden a Te kezedtől származik.
Te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre .
Dicsértessék a Te neved .
Könyörgünk Hozzád: légy velünk,
ahogy velük voltál atyáinkkal.
Engedd , hogy kegyelmed állandóan ott ragyogjon
Magyarország földje fölött,
hogy lakóhelyre találjon itt az igazság és a becsület.
Add meg nekünk , hogy megelégedjünk sorsunkkal !
Adjál egységet és egyetértést !
Add áldásodat azokra akik hazánk javát akarják ,
szégyenítsd meg azonban a gonoszok terveit kik ellene törnek :
Add , hogy ezért a földért éljünk !
Ámen!
1 komment bertuccio :: 20:19

 

 

Szeretném...

Fárad arcom nem éri fény
A felhők mögül nem sejlik (a) Remény
Oly hamar eljön az este
Pedig tudom, még dolgom lenne.

Imának hangzik minden kérdésem
Választ sosem kapok, nem értem...
Keményen járok minden utat,
S mégsem tudom, melyik merre mutat.

Szeretném tudni, hogy miért születtem én,
Szeretnék a tűzben szerényen
(Ref. 2 elsőként) elégni
Szeretnélek élet, csak engedd, hogy éljek,
Szeretném, szeretnék, szeretnélek (én)

A világ képernyőjén nagy a kontraszt,
De minden koporsóban kemény a matrac.
Miért nem teszek valami jót, valami szépet?
Nem ér rá holnap, mert ma még élek.

Volt már, kit szerettem, pedig sohasem kerestem
Szerethetnek sokan, pedig meg sem érdemlem...
Hátradőlök, kiszedem a porszemet szememből
Látok már, látlak már, akarlak egyből...

szövegíró : Németh Balázs Attila

2 komment bertuccio :: 23:04

 

 

Gép-induló

Szegények, gazdagok,
Kerítők és csajok,
Istenek és Sátánok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!
Vének, éretlenek,
Térítők, eretnekek,
Katonák és polgárok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

REFRÉN:
A ruhám bőr és nem ballon,
Az arcszeszem is csak Pitralon,
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!
A ruhám bőr és nem ballon,
Az arcszeszem is csak Pitralon,
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!

Vakok és látnokok,
Ördögök, angyalok,
Farkasok és bárányok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

Szépek és hazugok,
Téglák és falazók,
Elítéltek, hóhérok,
Most az egyszer mind rám hallgassatok!

REFRÉN:
A ruhám bőr és nem ballon,
Az arcszeszem is csak Pitralon,
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!
A ruhám bőr és nem ballon,
Az arcszeszem is csak Pitralon,
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!

szövegíró : Kalapács József

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:51

 

 

 A bailar

Nekem ő a segítség
Vele túljuthatok mindenen
Mikor az ajka hozzám ér
Én a kezébe adom az életem

És ha rám köszön az éj
Mindig imádkozom, hogy lássam
Rögtön hozzá rohannék
Hogy a karjaimba zárjam

Vele fel akarok jutni a csillagokhoz
Áttáncolni az éjszakát
És nem akarom azt, hogy véget érjen
Hogy újra egy napot várjak rá

Ref.:
A bailar, ő hozzám simul
A bailar, az övé vagyok teljesen
A bailar, a szerelem összeláncol
A bailar, örökké így legyen

A bailar, ő hozzám simul
A bailar, elvarázsol teljesen
A bailar, a szerelem összeláncol
A bailar, örökké így legyen

Nekem ő a segítség
Vele túljuthatok mindenen
Mikor az ajka hozzám ér
Én már tudom, hogy ő a végzetem

De ha rám köszön az éj
Mindig imádkozom, hogy lássam
És csak hozzá sietnék
Hogy a karjaimba zárjam

Vele fel akarok jutni a csillagokhoz
Áttáncolni az éjszakát
És nem akarom azt, hogy véget érjen
Hogy újra egy napot várjak rá

Ref...

szövegíró : Knapik Tamás-Csordás Tibor

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:46

 

 

 Őrzöm még

Egy fatörzsbe vésted a nevedet
S közben ragyogni láttam a szemedet
Erre a vén fa meghatódva
A kezedbe virágot hullajtott

Egy ilyen fa vagyok én is
Szomorú, magányos
És te vagy az, aki engem
Örökre megsebzett

Ref.:
Én őrzöm még a nevedet
De mondd csak a virágommal mi lett
Én őrzöm még a nevedet
De te mondd meg, a virágom, merre lehet

Te egy fatörzsbe vésted a nevedet
Így rajtam ejtettél sebeket
És a vén fa meghatódva
Rózsaszín virágot hullajtott

Egy ilyen fa vagyok én is
Szomorú, magányos
És te vagy az, aki engem
Örökre megsebzett

Ref.:
Én őrzöm még a nevedet
De mondd csak a virágommal mi lett
Én őrzöm még a nevedet
De te mondd meg a virágom, merre lehet

- Egy ilyen fa vagyok én is
- Tudom, hogy tudod
- Szomorú, magányos
- Így nélküled
- És te vagy az, aki engem
- Ó igen,
- Örökre megsebzett

Ref.:
Én őrzöm még a nevedet
De mondd csak a virágommal mi lett
Én őrzöm még a nevedet
De te mondd meg a virágom merre lehet

szövegíró : Csordás Tibor - Knapik Tamás

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:42

 

Érints meg 

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad,
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött,
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk, itt már tudjuk, milyen
Rád bízom, merre, ne ez a bolygó legyen...

Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el,
legyen függöny mögött a világ,
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát!


Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok...
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok...

Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el,
legyen függöny mögött a világ,
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát!

Elment a nap, ahogy mindig szokott
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad,
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak...

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:15

 

Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

még nincsenek kommentek bertuccio :: 18:58

 

A láthatatlan lobogó

 

Konok hűséggel hordozom

az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,

de fogom, viszem és megtartom.

S fogcsikorgatva hirdetem:

nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.

Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:

a láthatatlan lobogó!

Ereklyém. Kincsem. Fegyverem

Magosra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!

Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindeneken által,

íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.

Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.

Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.

De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,

ha vérben is, ha görcsben is.

még ha utolsó is vagyok

kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végigharcolom

s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,

ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:

de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,

ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon

s a csillagoknak meglobogtatom!

 

 

még nincsenek kommentek bertuccio :: 14:00

 

Ébredj magyar!

 

Nemzetemet dúlta már tatár,

harácsolta török,

uralkodott fölötte osztrák,

lopta oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,

mert keserű sorsa

istenfélő nemzetté kovácsolta.

Becsület, tisztesség, emberszeretet

példaképe volt egy céda

Európa közepén!

Mivé lett most?

Koldussá vált felszabadult honában,

züllött idegen eszmék napszámosa!

Megtagadva dicső őseit,

idegen rongyokba öltözve

árulja magát minden utcasarkon

dollárért, frankért, márkáért,

amit idegen gazdái odalöknek neki!

Hát magyar földön már nem maradt magyar

ki ráncba szedné

ezt az ősi portán tobzódó

sok-száz idegent?

Ébredj magyar!

Termőfölded másoknak terem!

Gonosz irányba sodor

ez a megveszekedett új történelem!

 

(1995)

 

 

1 komment bertuccio :: 13:59

 

 Credo

Hiszek a hétköznapban,
hiszek a hétköznapi csodában,
hiszek mert mindenki
Istent hord önmagában.

Hiszek abban, ki a lehetetlent,
mindennap kísérti
nap mint nap ég a máglyán,
és senki nem érti.

Hiszek benne,
mert a lehetetlenért szól.
Istennel beszélget -
önmagáért semmit,
nem kért még cserébe.

Hiszek, mert ember vagyok,
hiszem, az anyagban élek,
hiszek akkor is,
ha csak magamban,
magammal beszélek.

Hiszek Istenben,
bár nem tudja, hogy élek,
hiszek, mert hívő vagyok,
kinek vallása : a lélek.

Hiszek, bár nem tudom,
van-e Isten, s néha félek,
Hiszek abban :
velem vagy, szeretsz,
s én úgy érzem : élek.

1 komment bertuccio :: 13:55

 

 Neveket akarok hallani

Neveket akarok hallani
Kik 56 hóhérai
Kik hoztak ítéletet
Egy tiszta forradalom felett

Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat

Neveket akarok hallani
Én nem tudok megbocsájtani
A hosszú börtönévekért
A porba hulló könnyekért

Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat


„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább?
Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték?
Bocsássunk meg a mészárlásért, a sok évnyi kegyetlen megtorlásért?
Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait?
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?
Hát nem! Nem és nem!”
(Wittner Mária)

Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat

Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat

szövegíró : Petrás János

még nincsenek kommentek bertuccio :: 13:52

 

 Légy jó, Légy hű Magyar

Tízezrek vesztek a csatamezőn,
A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé.
Ott állnak most, dicső őseik közt Hunnia égi seregében.
És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény,
Visszatérnek újra Isten lángoló kardjaként!

1
Hol van Hazám, hol szült az én anyám,
a föld, miért a vérem ontanám.
Sujtson, tépjen vihar,
légy jó légy hű Magyar!


2
Hol jég, hol tűz kiséri életem,
a harcmezőn lesz majd a végzetem.
Sujtson, tépjen vihar,
légy jó, légy hű Magyar!



Esküszöm a Magyar Szent Koronára,
hogy az ellenséggel
soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsájtkozok!
Magamat mindig a hadi törvények szerint,
derék harcoshoz illö modon viseltetem,
és igy becsülettel élek és halok!
Isten engem ugy segéljen!


Hol van Hazám, hol szült az én anyám,
a föld miért vérem ontanád.
Sujtson, tépjen vihar,
légy jó légy hű Magyar!


Hol jég, hol tűz kiséri életem,
a harcmezőn lesz majd a végzetem.
Sujtson, tépjen vihar,
légy jó, légy hű Magyar!

Ó ÓÓ Ó ÓÓ...

szövegíró : Pekár János

1 komment bertuccio :: 13:50

 

1 komment bertuccio :: 8:32

 

   
még nincsenek kommentek bertuccio :: 8:31

 
Erdély magyarjaihoz

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simúljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már:
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbújdosni? Nem!
Mi innen nem megyünk!

Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs --
Égő világoknál ezerszer izzóbb
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
"Magyarok maradunk!"

Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk,
S romolhatatlan erőnk árja zeng:
"Örök az élet bennünk!"

Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál,
Nyílt szónál több az allegória
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rúgó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,
Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.

Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd mérni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.

De magyarul fog verni!

még nincsenek kommentek bertuccio :: 8:29

 

 

A gondolat szabad

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!

Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: ,,állj!''

Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!

Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester - téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát - az Isten egyedül.

1 komment bertuccio :: 6:51

 
 

Mire az Örökkévaló megteremtette a nőt, már hatodik napja túlórázott.
Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle: - Miért fordítasz
ennyi időt erre az egyre? - Az Örökkévaló pedig így felelt neki: -
Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?

Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható,
egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet
coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre
négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt
térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor
még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd
elvégeznie.

Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell?
Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló. - Hiszen már
olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy
is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát,
amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!

Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt. - De hát olyan
puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor
nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy
elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló: - Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és
alkudozni is!


Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő
arcát. - Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl
sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy
könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal: - A könny arra való, hogy
kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét,
magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt. - Te egy lángész vagy, Uram!
Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!

És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a
férfiakat.

Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok
lenni, szeretni és örülni is. Mosolyognak, amikor pedig sikoltani
akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.

Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.

Küzdenek azért, amiben hisznek. Bátran szembeszállnak az
igazságtalansággal. Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg
vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is. Képesek lemondani
bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.

Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.

Feltétel nélkül szeretnek. Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben,
elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat
nyernek. Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba
született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg,
amikor egy barátjuk meghal. Meggyászolják egy családtag elvesztését,
mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója
lehet.

Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.

Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak
írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy
nekik. A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és
szeretetet hoznak. Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak
eszményeik. Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.

A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak
környezetüktől.

Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról,
mennyit érnek.

1 komment bertuccio :: 6:48

 

„Nekem a nappal a szép, nem a holdvilág.“
„Nekem az éjjel a szép, nem a napvilág.“
„Ez is, az is tovatûnik örömtelen,
mikor az édesemet nem ölelhetem.“
(Amaru)

---

 

Ha szeretünk, még a por is aranyló,
békés a fû és minden víz aranytó,
s úgy leng a rózsa szellôs alkonyatban,
mint kedvesünk könnyû szoknyája hajdan.
(Tu Mu)

---

Rebbenô szemmelülök a fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is,gyûlik a felleg,
surran a villáms már feleselget
fenn a magasbandörgedelem
vaddörgedelemmel,
kékje lehervadlenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az esôössze szívünket.
(Radnóti Miklós)

---

 

Az évek jöttek, mentek, elmaradtá
lEmlékeimbôl lassan, elfakult Arcképed
a szívemben elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt,
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendômben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön,
Amen.
(Juhász Gyula)

---

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsköt-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezôvé a
sziklacsípôket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredthajakat, verôereket?
s dúlt hiteknek kicsoda állítkáromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva a
Szerelmet a túlsó partra!
(Nagy László)

---

Szívem, mint éneklô madár,
akinek fészke vizes völgy,
a szívem mint az almafa,
kit édesen lehúz a föld,
a szívem mint a szivárványoskagyló
égi tengeren – szívem mint ennél boldogabb,
eljött hozzám a szerelem.
Trónt nekem, párnát,
selymeket, függönyül bíbor-bársonydíszt,
pomagránátot, gerlicétfaragj rá, pávákkal díszítsd;
ötvözz rá arany és ezüstszôlôt,
hûs liliomot nekem,
hadd üljek születésnapot,
eljött, eljött a szerelem.
(Hajnal Anna)

---

„Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe – mint mondják –
Belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.“
(József Attila)

---

Házam a tengerparton áll.
A tied fönn a folyó mellett.
A könnyet, melyet érted ejtek,odáig visz a dagály.
(Cao Csung-Csi)

---

 

Zeneszót hoz a kósza szellô,
jól ismert hangok; hallgatom.
Tudom, megint emlékeimmel lesz dolgom
és nem alhatom.
Bûbájos emlék, édes álomszáll át
merengô lelkemen,
s egy nem felejtett,
bánatoshang susogja
sírva: szerelem!
Elôttem állsz fehér ruhában
és nyújtod reszketô kezed;
s én míg rajongva átölellek,
érzem, hogy most is úgy
szeretlek, mint egykoron szerettelek!
(Reviczky Gyula)

---

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
(Ady Endre)

---

 

Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein át
felém lehell a rózsaillat:
ajkaim a csók mámorát
szomjazva mélyen elpirulnak
és elborítanak a vágy gyönyörével,
ha rád borulnak.
Mert a csók nedvei lehullnak
a szívbe, s elcsendesítik
a szemed lángjától kigyulladt
szerelmi máglya tüzeit.
(Rónay György)

---

 

Szeretlek, szeretlek,
szeretlek,egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet,
mikorvársz,messzirôl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
(Szabó Lôrinc)

---

 

Ha napba nézek én,
szemem se rebben,
míg te pillogatsz.
Ez az egy játszma kettônk közt,
amelyben még alulmaradsz.
S ha majd pokolra szállunk mind a ketten,
–hogyha van pokol,
más forró tengerár dobálgat engem,
s téged más bugyor.
De lelsz a holtak térein
helyettemtársat is talán…

Ne hagyj el,
éljünk együtt még mi ketten,
egymás oldalán.
(Jean Cocteau)

1 komment bertuccio :: 19:17

 
Szigeti András: Őértük szólok

Őértük szólok,
akik nyugalmunk naponta őrzik
Kik a szunnyadó parázsba is
otthonunkat védik
Kiknek barát a tűz, de ha támad orvul
Kezük, lábuk, karjuk vészjóslóan mozdul.

Őértük szólok, kik a poklot is megjárják
A tomboló elemet kalitkába zárják
Szembe néznek élettel halállal
Eszelős kártyapartit vívnak a pusztulással

Mi hajtja őket? Talán a szenvedély?
Az emberféltés és az a remény,
Hogy égboltunk mindig tiszta marad.
Az önkéntes szolgálat. A hivatástudat.

Adassék hát nekik most köszönet,
Hisz azért hajszol mindig a lelkiismeret
Mert időnk sincs soha megköszönni,
Hogy képesek értünk akár tűzbe menni.
1 komment bertuccio :: 14:20

 
 "Nem láttam még vadat, mely szánná magát. A madár fagyottan zuhan le az ágról, de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát..."
               (Oscar Wilde)
még nincsenek kommentek bertuccio :: 0:48

 
 

Átíratták számtalanszor történelmedet.
Magad kárán megtanultad, amit nem lehet.
Százszor is feláldoztak, fáj ez énnekem.
Hűséggel szól most rólad szomorú énekem.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt!

A népeden átok, majd átfestem az álmot újra én,
Szebb lesz a holnap, a színed dalban elmondott remény.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt!

A népeden átok, majd átfestem az álmot újra én,
Szebb lesz a holnap, a színed dalban elmondott remény.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Veled együtt jobb lesz itt az életem.
Hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Benned megtalálom majd a helyem,
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:48

 
 

1996-ban ünnepelte a magyarság 1100 éves államiságát és végleges letelepedését a Kárpátmedencében, Középeurópában. A történelem tanítása szerint már a hun (székelyek) és avar idök óta (fehér magyarok 670 a.D.) élnek itt magyarok. Az utolsó jelentös hullám, a kutatók szerint 500.000 fö, Árpád fejedelem, az Árpádház megalapítójának vezetésével érkezett a Kárpátmedencébe. 907-ben az egyesült nyugateurópai seregek megtámadták az újonnan alapított államot, de a magyarok átütö gyözelme Pozsonynál a következö 1000 évre biztosította a nemzet létét. Az Árpádháznak 406 éves uralkodása folyamán kiterjedt politikai és házassági összeköttetései voltak Európa nemzeteivel, Angliát beleértve. A tizedik században a magyarok sokat harcoltak nyugati szövetségben. Még keleten kapcsolatba kerültek a görög szertartású kereszténységgel, majd a tizedik század végén, Géza fejedelem és Szent István király uralkodása alatt, a római katolikusok hitre tértek át. Ettöl kezdve, 1000 éven át, Magyarország a nyugati kereszténység védöbástyája volt. Az Árpádház 12 tagját avatták szentté!

Az államalapító magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösmüvészettel rendelkeztek, melynek párhuzama megtalálható a középkori építészetben, hímzésben és népmüvészetben. Egyedülálló népzenéjének gyökerei keletre, Középázsiába vezetnek.

Szent István király (997-1038) tíz egyházmegyét alapított és politikailag és gazdaságilag újjá szervezte az országot. II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát. 1000-ben koronázták meg. A magyar Szent Korona a mai napig a nemzet legföbb kincse, legértékesebb történelmi ereklyéje. 1945-ig az alkotmányos hatalom jelképe, a magyar állam legfelsöbb közjogi személyisége és egyedüli jogforrása volt.

Szent László király (1077-1095) Magyarországhoz csatolta Horvátországot királynöjük, Ilona növére, kérésére. Attól kezdve 1920-ig a magyar királyság tagállama. Szent László alapította a zágrábi püspökséget, ahol gyönyörü katedrálist építtetett.

Kálmán király (1095-1116) törvényileg betiltotta a boszorkányüldözést és pereket Magyarországon, mivel "Boszorkányokról, minthogy nincsenek, említés se tétessék." A rendeletet évszázadokig betartották.

1241-42-ben, a tatárjárás következtében, az ország és 2 milliós lakosságának fele elpusztult. IV. Béla király (1235-1270) újra építette az országot és 6 évvel a mongol betörés után ismét Középeurópa legerösebb állama volt.

IV. (Kun) László király (1272-1290) serege Habsburg Rudolf gróf javára dönti el II. Ottokár cseh király ellen vívott morva mezei csatát. Kun László önzetlen segítsége biztosította a Habsburg családnak az osztrák trónt és megalapozta a 20. századig tartó mérhetetlen hatalmát Európa történelmében.

1301-ben az Árpádház kihalt és az Anjou család tagjai, Árpád leszármazottai nöi ágon, kerültek a magyar trónra. Nagy Lajos király (1342-1382) uralkodása alatt érte el Magyarország történelmének legnagyobb földrajzi kiterjedését. _ alapította a pécsi egyetemet 1367-ben.

A 15. század elején az Ottomán birodalom Európa felé kezdett terjeszkedni. Elönyomulá-sát ideiglenesen Hunyadi János állította meg, aki egész életét és vagyonát a törökök legyözésére és Európából való kiüzésére áldozta. Leghíresebb gyözelme 1456-ban Nándorfehérvárnál (ma Belgrád) volt. Ebben a harcban Hunyadi hüséges fegyvertársa és lelkes támogatója Kapisztrán Szent János volt, aki magyar parasztokból többezer fös kereszteshadat szervezett. A török veszély elhárításáért majd hálaadásként a török feletti gyözelemért III. Callixtus pápa elrendelte a Bulla Orationemben a déli harangszót és imát az 'év minden napján a jövöben és örök idökre'.

Hunyadi fia, Mátyás király (1458-1490) (Mátyás az Igazságos-nak is nevezték) volt a magyarság egyik legnépszerübb királya. A nagy reneszánsz király a müvészetek és tudomá-nyok hatalmas pártfogója volt. Világhíres Corvina könyvtárának néhány megmaradt példányát ma is mindenütt nagy becsben tartják. Uralkodása alatt nyomda létesült Budán és 1473-ban jelent meg Magyarországon az elsö nyomtatott könyv, a Budai Krónika.

1526-ban a magyar királyi sereg Mohácsnál ütközött össze II. Szulejmán szultán török hadaival. Mohács "nemzeti nagylétünk nagy temetöje" lett. A rákövetkezö 150 éves török uralom alatt Magyarország elpusztult az állandó harcok következtében. Teljes alföldi városok és falvak tüntek el a föld színéröl. A magyar lakosság 4 millióról 1.4 millióra csökkent, helyet adva a szomszédos területek népeinek a bevándorlásra. (A magyar nép ismételt megtizedelése vezetett az 1920-as eseményekhez, amikor ugyanezek a szomszédok ezeréves magyar területeket követeltek azon az alapon, hogy honfitársaik ott laknak.) Míg az ország középsö és déli része török hódoltsági terület, Észak- és Nyugatmagyarország részei Habsburg uralom alá kerültek. Csak az Erdélyi Fejedelemség, a magyar szellem fellegvára, maradt független. 1557-ben az erdélyi országgyülés Tordán kimondja a vallásszabadságot: "mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar". A vallás szabad gyakorlásának törvénybe iktatásával Erdélyben találnak otthonra más európai országok vallásüldözöttei.

1686-ban Magyarország felszabadult a török járom alól, de a nép továbbra is mérhetetlenül szenvedett, mert az egész ország, Erdély is, Habsburg uralom alá került. A kegyetlen osztrák elnyomás váltotta ki a magyarság elsö nagy szabadságharcát (1703-1711). II. Rákóczi Ferenc vezetésével a magyarok fegyvert fogtak az osztrákok ellen, majd az ónodi országgyülésen megfosztották a Habsburg házat a magyarországi tróntól. Függetlenségüket nem tudták kivívni. A rákövetkezö elnyomás erösen korlátozta a gazdasági és kultúrális fejlödést. Ennek ellenére az országot újjáépítették.

1848-49-ben a magyarok ismét harcoltak a Habsburgok önkényuralma ellen. Az osztrákok csak a magyar földre hívott 200.000 cári orosz katona segítségével tudták legyözni a szabadságukért harcoló magyar honvédeket. Véres megtorlások következtek. 1867-ben a Kiegyezés korlátolt függetlenséget és szabadságot biztosított a magyarságnak. I. Ferenc Józsefet királlyá koronázták és megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia.

Szörnyü tragédia érte Magyarországot az elsö világháború után, amikor 1920-ban rákényszerítették a Trianoni békeparancsot. Magyarország lakosságának kétharmadát és területének 71%-át, a föld felett és alatt található minden nyersanyagával és értékével együtt a szomszédos, részben új államokhoz csatolták. Az 1000 éves államot hét részre darabolták.

1941-ben Magyarország kényszerüségböl belépett a második világháborúba. 1944-ben a német hadsereg elleni orosz támadás hadszíntérré változtatta az országot. 1945-töl Magyar-országot a szovjet hadsereg tartotta megszállva és szovjet kommunizmus uralkodott. A magyar nép képtelen volt ezt a rettenetes diktatúrát elviselni és ismét harcolt szabadságáért. 1956. október 23-án a nép felkelt a gyülölt szovjet kommunista elnyomás ellen. A szabadságharcot vérbefolytotta a vörös hadsereg az 5000 tankjával. Ezreket kivégeztek és börtönbe zártak. Közel negyed millió ember menekült el az országból.

1989-ben a kommunizmus összedölt. A következö évben szabad választások voltak, majd 1991-ben az orosz csapatok elhagyták az országot.

Magyarország egész történelme alatt észak és dél, kelet és nyugat háborúskodó és földjére éhes népeinek útjában állott. Ez a nemzet, mely oly gazdag szentek, tudósok, természettudósok (10 magyar származásu Nobel-díjas), feltalálók, sportolók, müvészek és zenészek terén, kegyelettel emlékezik dicsöséges múltjára, a tragédiákkal együtt, és sok reménnyel és hittel tekint a következö ezer év elébe.

 

Isten áldd meg a magyart!

 

Kerkayné Maczky Emese

 

Amerikai Magyar Múzeum Passaic, New Jersey, 1997

BŐVEBBEN:     http://hem.passagen.se/mihi1/1.htm

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:08

 
" Az ér el igazi sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett,
sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét,
a szegények bizalmát és a gyerekek vonzódását.
Aki különb világot hagyott maga után, mint amilyet
születésekor talált, aki mindenben a legjobbat kereste,
és ő is a legjobbat adta önmagából......"
2 komment bertuccio :: 22:52

 

Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.

A feleségem ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim.

Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."

Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.

"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.

Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:

"Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam, vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.

Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.

Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam> meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor mi van gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.

Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy miért.

"Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem."

Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.

Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 17:05

 

Kell egy tiszta vízű tó,
egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.

Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs,
kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.

Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél,
együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék,
saz érzés, mi halva volt,
a Napban olvad szét.

Kell egy ember is, egy óriás,
s az együtt mondott szó,
hogy a szeretet az egyetlen,
mi neked is, nekem is jó.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

És az égből az angyalok
úgy néznek majd reád,
megszületett ím prófétájuk,
az új emberkirály.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen... legyen szeretet.

2 komment bertuccio :: 10:44

 

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 10:42

 

még nincsenek kommentek bertuccio :: 10:36

 

Ez a sors, amit élünk, csak egyszer miénk.
Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég.
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.
Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél
Van egy út és a holnap tán békét ígér
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.

Ígéret mellé most a valóság is jár
Miért nem járnak együtt kéz a kézben már?
Eltévedni könnyű, ha megtévesztett más
Hát nézz körül hogy rátalálj és új világot láss!

Az idő úgyis elszáll, mint mással szállt rég
De míg élsz, mindig érezd, hogy otthon vagy még!
Ez a Föld tele könnyel, kit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.

A tegnap elmúlt, de az igazság még vár.
Együtt kéne végre megtalálnunk már.
Éltek már e Földön, kik rég megmondták:
Hazugság az több lehet, de nincs két igazság!

Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél
van egy út, és a holnap tán békét ígér.
Ez a Föld tele könnyel, kit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.

Elhibázni nem lehet! Lépj át minden árkon!
Ébreszd újra lelkedet s jöjj el mindenáron!

Ez a sors, amit élünk, csak egyszer miénk.
Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég.
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.
Az a perc most eljött és nem lesz több más.
Mire vársz? Ma a holnapnál messzebb kell láss!
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.

Ez a Föld tele hittel, mit a szó erejével
és a szívünkkel támasztunk fel.

szövegíró : Demjén Ferenc

még nincsenek kommentek bertuccio :: 7:04

 

 

Szeretlek

 

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Már évek óta csak téged kereslek,
Kereslek, kereslek.

 

Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.

 

Másnap reggel úgy ébredtem
Férfi lettem, férfi lettem.
Attól fogva én újjá születtem
Újjá születtem, Újjá születtem.

 

Telnek - múlnak, elszállnak az évek
Az évek, az évek.
Megfordulok, és ha visszanézek.
Visszanézek, nézlek téged.

 

Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Az Isten csak nekem teremtett,
Nekem teremtett, téged.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:32

 

 

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán
Ott él egy nép, legendák népe ott az én hazám
Az ősi Kárpát őrzi álmát hű Csaba vezér
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb s virág
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél
Huszárok kedve éri csak be hogyha szárnyra kel.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:31

 

 Bartis Ferenc

 

UTÓSZÓ

 

Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben —
                              ­És mégis élünk 

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak­ —
                            És mégis élünk 

Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe —
                           ­És mégis élünk 

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szávak —
                          ­És mégis élünk 

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek —
                         ­És mégis élünk 

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... —
                        És mégis élünk! 

Bartis Ferenc Utószó című versét 1956. november 1-jén, halottak napján szavalta el Kolozsváron a Házsongárdi temetőben Dsida, Brassai, Kriza sírjánál, s e verséért a Román Katonai Törvényszék a költőt hét évi nehéz börtönbüntetésre ítélte...

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:01

 

Légy hű önmagadhoz,

légy hű a virágokhoz, a fákhoz.

Légy hű a hegyekhez, a völgyekhez,

légy hű hazádhoz.

Légy hű a szóhoz,

legyen számodra fontos.

Legyen számodra az élet,

hogy magyarul gondolkozz.

Légy hű a kőhöz,

Melyet nem visz el a víz.

Légy hű a fenyőhöz,

Mely egyedül áll a hegytetőn.

Légy szerelemes fiúba,

Ha Isten lánynak teremtett.

Légy anya és feleség,

Ha egy férfi szeret téged.

Légy te kályha hideg éjszakákon,

Mihez melegedni bújnak,

Légy te szülői ház,

Ahonnan mindig elindulhatsz.

Légy te egy ölelés,

Vagy légy csupán egy kézfogás,

Melyet a hegyeken túl, örök érvénnyel,

a székelyek írnak tovább.

Légy az, aki vagy,

légy hű önmagadhoz.

Légy a duzzadó víz,

s te legyél ott a gáton.

Légy te a szeretet!

Légy templomtorony,

Mely mutatja útját annak,

Ki a világban hazáig vándorol.

Így lehetünk mi eggyé,

Mint a gondolat és a szó.

Ha tudjuk kik vagyunk,

ha tudjuk a lélek nem eladó.

Légy te Péter, ki kérdezi:

Hová mész Uram!

Légy te rögtön a válasz:

Csak érted visz utam.

Benne van minden szóban,

a napi csábítás,

Hisz minden percben kezedbe nyomnak

harminc ezüstöt,

a napi árulást.

De akkor is légy hű önmagadhoz,

ne higgy a könnyű szónak,

bár ott látod az emelvényen

az igazi árulókat.

Kik kockát vetnek köpönyegedre,

elveszik minden kincsed,

mit apádtól örököltél,

mit anyád adott néked.

Légy az utolsó mondat,

hogy a szeretet az, amiért élhetsz.

Mindent elvettek tőled,

s mégis többet kérnek.

Légy hű önmagadhoz,

légy az örök Péter,

ki visszamegy Jeruzsálembe,

önnön ítéletével.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 9:47

 
 

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.
még nincsenek kommentek bertuccio :: 23:08

 
 

A bujdosó imája

Uram, ki fönt az égben

lakozol a fényességben,

gyújtsd föl szent tüzedet

az emberek szívében.

Az emberek agyára

áraszd el bölcsességed.

Értsék meg valahára

mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,

mely ajtódig vezet.

De előre csak a jó visz,

a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember

képedre alkotott!

Utálja meg már egyszer

mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért

ne törje magát senki.

Igyekezzék helyettök

jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.

Derűt és békességet.

Mit el nem fúj az orkán

s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből

mindent, mit föltalált:

vedd ki Uram kezéből

a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját

váltsad föl virradatra.

Az emberi világot

szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első

a szeretet legyen.

Üljön jóindulat

a kormányszékeken.

Az igazság előtt

hajoljon meg a fegyver

s élhessen szabadon

e földön minden ember.

És legyen egy akol.

És egy legyen a pásztor.

Növelj pásztorbotot

virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen

elrendeztél ekképpen:

a népek közt, Uram

nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek

a szenvedéssel méred,

úgy egynek sincsen annyi

szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is

őt verte ostorod.

Sok súlyos nagy keresztet

szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte

mindég a Golgotára

s jótettének soha,

csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet

a Kárpátok között!

Sehol még földet annyi

könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes

nagy álom nem fakadt

s árvábbak prófétáid

sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág

és sehol annyi bánat.

Szeresd jobban, Uram,

az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem

a békét s kenyeret:

engem sújtasz, Uram,

amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!

Fájdalma bennem ég!

Szánd meg Uram Isten

Attila nemzetét.

Adj békés aratást

sok vérvetés nyomán.

Nyugodjék meg kezed

gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön

elért kicsinyt, nagyot:

jussak eszedbe én is,

ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,

ahol apáim éltek,

rendelj ki nekem is

egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy

elférjek én s a béke.

Nézzen az ablakom

patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta

jusson egy szál virág

s láthassam, amint Téged

dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben

lakozol fényességben,

hallgasd meg kegyesen,

hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)

még nincsenek kommentek bertuccio :: 23:03

 
 

Kárpátia: Hol vagytok székelyek?

1.  Óh, bújdosó székely  Tekints fel az égre!  Nézd meg, hogy tőled  Milyen keletre!	2.  Nézd meg, hogy a felhő  Hogyan keletkezik.  Székelyország felé  Hogyan közeledik!	3.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.	4.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.
5.  Erdély megvolt verve,  Meg volt ostromozva!  Kárpátok Szent bércét  Tővis koszorúzza.	6.  Ősinknek sírja,  Hogyha kinyillana.  Árpád vezér hangja  Onnan kiszólana.	7.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.	8.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.
9.  Óh, bújdosó székely  Tekints fel az égre!  Nézd meg, hogy tőled  Milyen keletre!	10.  Nézd meg, hogy a felhő  Hogyan keletkezik.  Székelyország felé  Hogyan közeledik!	11.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.	12.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.
13.  Erdély megvolt verve,  Meg volt ostromozva!  Kárpátok Szent bércét  Tővis koszorúzza.	14.  Ősinknek sírja,  Hogyha kinyillana.  Árpád vezér hangja  Onnan kiszólana.	15.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.	16.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.
17.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.	18.  Hol vagytok székelyek?  E földet biztam rátok.  Elvették tőletek,  Másé lett hazátok.

1 komment bertuccio :: 22:59

 
 

KAROL WOJTYŁA: SZANISZLÓ

1.

Az Egyházról vágyom írni -
az én Egyházamról, mely velem együtt születik,
bár nem hal meg velem - s én sem pusztulok belé,
ki mindig fölém magasodik -
az Egyház: létem alapja, a szikla.
Az Egyház: gyökér, mellyel egyszerre kapaszkodom
a jövőbe s a múltba,
létem szentsége Istenben,
aki az Atyám.

Az Egyházról vágyom írni -
az én Egyházamról, mely egybeköttetett az én földemmel
(mondta néki: "amit megkötsz a földön,
meg lesz kötve a mennyben is") -
így hát Egyházam egybenőtt szülőföldemmel.
E föld a Visztula medencéjében fekszik,
hol a mellékfolyók megáradnak tavaszonta,
mikor a Kárpátokban elolvad a hó.
Az Egyház egybenőtt szülőföldemmel,
hogy mindaz, mi hozzá kötődik, a mennyhez is kötődjék.

2.

Volt egy ember, kiben földem felismerte:
egybenőtt immár a mennyel.
Volt egy ilyen ember, voltak társai� és szüntelen vannak�
Őket szemlélve a föld az új élet szentségében
láthatja magát.
Ez a haza: hiszen bennük emelkedik az Atya háza,
belőlük születik.
Egy ember tükrében vágyom írni az Egyházról,
aki a Szaniszló nevet kapta.
Boleszló király karddal véste a legősibb krónikákba e nevet.
Karddal véste e nevet a székesegyház kövezetébe,
midőn patakokban ömlött Szaniszló vére.

3.

Az Egyházról vágyom írni e névben, mely által a nép
ismét megújította keresztségét
a vérkeresztségben: hogy e keresztség révén
később még számtalan üldözés érje -
a keresztség vágya révén, melyben titkosan
ott fújdogál a Lélek -
ama Név által, mi az emberi szabadság talajában munkál,
régebben, mint Szaniszló neve.

4.

Az emberi szabadság talajában már megfogant
a Test és a Vér,
a királyi kard által, mely széthasította
a főpapi szó magvát,
széthasítva a koponya tövét, széthasítva az eleven törzset�
A Test és a Vér még nem jöhetett világra -
a kard lesújtott a nemesfém kehelyre s a búzakenyérre.

5.

A király talán azt gondolta: nem születik újjá általad
az Egyház még ma -
nem a testet s a vért ostorozó igéből születik újjá a nép,
de újjászületik egy kardtól, az én kardomtól,
mely félbehasítja szavad,
újjászületik a kiömlő vértől� - gondolta talán a király.
A Lélek titkos lehelete mindenfelől egybegyűjti
a széthasított igét s a kardot, a szétkaszabolt agyvelőt
s a vérrel borított kezet�
és úgy szól: immár egyek lesztek, senki sem választhat szét!
Az én Egyházamról vágyom írni, melyet minden koron át
társként kísér az ige s a vér,
egybeforrva a Lélek titkos lehelete által.

6.

Szaniszló talán azt gondolta: igém gyötörni fog és megtérít,
vezekelve vánszorogsz a székesegyház kapujához,
böjttől csigázottan vánszorogsz, egy villámló
szózat fényében�
És tékozló fiúként járulsz az Úr asztalához.
Ha igém nem térített meg, majd megtérít a vér -
s talán eszébe sem jutott a püspöknek:
vedd el tőlem e kelyhet.

7.

Szabadságunk talajára lehull a kard.
Szabadságunk talajára lehull a vér.
Melyik nyom többet a latban?

Lezárul az első korszak.
Kezdetét veszi a második.
Tenyerünkön hordozzuk az elkerülhetetlen idő RAJZÁT.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 22:52

 

     Másnap visszajött a kis herceg.
     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az idoben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél elorébb halad az ido, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különbözo a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szoloig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
     Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erosködtél, hogy szelídítselek meg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfuzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
     A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
     - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
     A rózsák csak feszengtek, o pedig folytatta:
     - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelo az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy o egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert o az, akit öntözgettem. Mert o az, akire burát tettem. Mert o az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettot-hármat, a lepkék miatt). Mert ot hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sot néha hallgatni is. Mert o az én rózsám.
     Azzal visszament a rókához.
     - Isten veled - mondta.
     - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszeru: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
     - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az ido, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
     - Az ido, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelos lettél azért, amit megszelídítettél. Felelos vagy a rózsádért...
     - Felelos vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 9:00

 

még nincsenek kommentek bertuccio :: 8:56

 

még nincsenek kommentek bertuccio :: 8:55

 

még nincsenek kommentek bertuccio :: 8:54

 

Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé    

Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:58

 

SOMLYÓ ZOLTÁN : MENE TEKEL U FARZIN!...

A férfilélek mérlegén reszketve már nem mérlek én!

Már nincs mit mérnem... Ami volt,
ma már tudom, hogy talmi volt!

Repülni mentem el veled:
s rámborítád a felleget.

Megmutattam a csend honát:
s te hurcoltál rossz hídon át.

Elaltattalak... S alva is
hazug volt ajkad, rossz, hamis!

Nincsen szemed: felnézni rám!
nem vagy szeretőm, sem arám.

Sem testvérem, sem ellenem:
egy nő, ki nem jöhetsz velem!...

...Megmértelek - és láttalak
és könnyűnek találtalak!

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:57

 

75. William Shakespeare: LXXV szonett    

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:56

 

 

CYRANO
                                        Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: "Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!"
Barátilag: "Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!"
Leírón: "Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!"
Kíváncsian: "Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?"
Kecsteljesen: "Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!"
Kötődve: "Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?"
Intőn: "Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!"
Gyöngéden: "Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!"
Pedánsul: "Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!"
Gavallér módon: "A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!"
Föllengzően: "Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!"
Tragikusan: "Vörös tenger, ha vérzik!"
Bámulva: "Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!"
Lírailag: "Kagyló ez, s ön Triton?"
Naivul: "Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?"
Mély tisztelettel: "Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!"
Parasztosan: "Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!"
Hadászilag: "Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!"
Üzletszerűn: "Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!"
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
"Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!"
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

még nincsenek kommentek bertuccio :: 6:55